Új korszak az ellátási láncok vezetésében


10 hét után vissza a jövőbe

Az ellátási láncban dolgozó vezetők on-line workshopja
beszerzés, logisztika, vevői kapcsolattartás, termeléstervezés, raktár, minőségügy


2020. június 16. 13.00-16.00

Fókuszban az új vezetői megközelítések – semmi sem lesz egészen ugyanúgy

  • Tovább viendő vezetői megoldásaink (tapasztalat megosztás)
  • Információ átadás mikor és hogyan? (Mi legyen a kellemetlen hírekkel?)
  • Home office: értékeljünk! (Hogyan legyen ezután?)
  • Otthonról dolgozó beszerzők, bejáró raktárosok (Volt ellentét?)
  • Megmérettetett ellátási folyamatok (van ami lájkot kapott és van ami léket…)

Merre menjünk tovább?

  • Az irodai és otthoni munkavégzés új egyensúlya (munkakörökre és egyénként optimalizált megoldások)
  • Értékrend közvetítő vezetés
    • mert on-line is kell az egységes hozzáállás vevőkhöz, beszállítókhoz, társosztályokhoz
  • decentralizált jogkörök és új típusú folyamatszabályozás? (A rugalmasság új módszerei)
  • csapategységet építő módszerek (Lehet új a nap alatt?)
  • a távolság szétziláló hatása – ha a csapat kohézió is „porlik”

A workshop egy interaktív tapasztalatcsere, ahol kíváncsiak vagyunk minden résztvevő véleményére. A résztvevői korlát 12 fő (A programra csak ellátási láncban dolgozó vezető kollégákat várunk)

A workshop vezetője: Szakolczai József
A workshop szakértője: Pitroff Mariann

Platform: ZOOM (A programot néhány vállalat kevésbé engedélyezi. Ez esetben kérjük, hogy magán gépről lépjen be a társaságunkba.)


Fizess, ha tudsz!
Ezek a tapasztalatcserén alapuló, zártkörű és őszinte hangvételű workshop-ok új impulzusokat jelentenek az ellátásban dolgozó vezetők számára. Azon partnereink számára, akiknek üzleti helyzete indokolja, lehetővé tesszük, hogy díjmentesen is részt vegyenek a workshop-on. 
Lásd a mellékelt jelentkezési lap…

A részvétel alapdíja: 28.000 Ft/fő+Áfa

JELENTKEZÉS

Egy érdekes blogbejegyzés a témáról: 10 hét után vissza a jövőbe

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Néhány tartalmi gondolat: 

Tovább viendő vezetői megoldásaink (tapasztalat megosztás)
A kényszer nagy úr. Előhoz jót is, rosszat is. A korábban rendezetlen dolgaink most jól összekuszálódtak. A megalapozott kapcsolataink kiállták a próbát. Mit vihetünk tovább? Visszarendeződünk, vagy „fejlettebb” megoldó képességgel, összekovácsolódva folytatjuk?

„Vezetőként ugyanazt tettem, mint eddig. Figyeltem a csapatomra, bizalmat szavaztam ugyan nekik, de például azzal, hogy munkájuk végeztével kértem egy-egy gyors riportot, hol tartanak, mi volt ma nehéz – fenntartottam a kontrollt is.”

„Mi a HR-rel összefogtunk és javasoltak egy-két jó hangulatoldót. Például péntekenként együtt Teams-koccintottunk.”
„Nálunk nem volt sikeres ez a felemás működés. Szinte csak a zúgolódások tompításával voltam elfoglalva. Miért pont ők? Nem lehet ezt így bírni… Nem tudok senkit elérni! – Panasz menedzsment volt a feladatom. Alig várom, hogy visszaálljunk az értelmezhető keretek közé.”

 

Információ átadás mikor és hogyan? (Mi legyen a kellemetlen hírekkel?)
A bizonytalanság természetes közeg volt heteken át. Mit engedhetünk meg, mit nem? Mit bír el a csoport, mit kell megmagyarázni? Miről kell azonnal tájékoztatást adni és hogyan? Mi az, amivel várni kell még, mert naponta változhat…?

„Nálunk szinte azonnal kialakítottuk az Operatív Törzset és ez a team határozta meg a kommunikálandó információkat. Igaz, volt úgy, hogy már délután mást kellett kimondani, mint délelőtt, de úgy vélem a szervezet jól tolerálta ezt is. Mindenki tudta, hogy nem a fejetlenség, hanem a körülmények változásáról szerezhető információ okozza ezt.”

„A mi vezetésünk nagyon igyekezett tájékoztatni minden szinten. Ebből aztán inkább ijedelem származott, mint megnyugvás. Kaptam olyan visszajelzéseket, hogy a vezetés nincs a helyzet magaslatán, egyszer ezt mondja, máskor azt – nem értve, hogy tényleg naponta változtatni kellett a hozzáállásunkat, intézkedéseinket.”

 

Home office: értékeljünk! (Hogyan legyen ezután?)
Széles körben kipróbálhattunk egy új munkamódszert. Volt, aki tapasztalatokra építhetett, olyanok is, akik most élték át először. Beleszokás után hatékonyabbak lettünk? Vannak nagy ellenállók? Mire hivatkoznak? Vannak nagy támogatók? Melyek az előnyök? Hogyan tovább? Megtartjuk, rendszeresítjük, visszavonjuk?

„Vezetőként úgy látom, komoly megfontolás és egyedi mérlegelés kell ahhoz, hogy döntsünk: milyen mértékben és formában dolgozunk ezentúl home office-ban. Előnyeit abban látom, hogy egy idő után nagyon szépen megtanulták a kollégák összeegyezetni a magánéleti dolgokat a munkával. Senkit nem kellett elküldeni, megróni azért, mert nem tette oda magát. Heti 1-2 napot el tudnék képzelni így.”

„Nálunk nehezen ment a home office adaptáció. Hiába dolgoztuk ki a munkanaplókat, hogy látható legyen a teljesítés, nagy volt a morgás emiatt: időigényes, felesleges, bizalmatlanságot üzen…stb. Az ellenőrzés delegált vezetői feladatom. Különleges helyzetben pláne nem hagyhattam, hogy utólag jöjjünk rá, ha valaki nem végezte el a munkáját. Nálunk egy feladatra csak egy ember van, nincs alternatíva.”

Otthonról dolgozó beszerzők, bejáró raktárosok (Volt ellentét?)

A szervezeti összhang sok helyen szenvedett csorbát. Míg a funkcionális csapatok jellemzően összezártak, addig a társosztályokkal való egyeztetés és naprakész kommunikáció sok sebből vérzett. Mit tanulhattunk meg ebből?

„Sem a szabadságok kiadását, sem a home office-ba küldött A és B csapatokat nem harmonizáltuk.

’A ’csapat beszerzője szabadságon volt, a raktár pedig nem tudott vele kapcsolatba lépni, mikor sürgős döntési helyzet állt elő. Így minden – korábban delegált döntés – eszkalációra került. A vezetői túlterhelésről nem illik beszélni… de el lehet képzelni.”

„Nálunk döntéshozót, engedélyezőt, aláírót elérni, kemény és kitartó munka árán lehetett csak. Sok folyamat azért állt napokig, mert nem sikerült kapcsolatba kerülni a felelőssel. Írtó nagy szerencse a helyzetben, hogy a vevőink is álltak, a termelésünk jelentős része raktárra ment, így csak magunkat buktattuk orra olykor.”

 

Megmérettetett ellátási folyamatok (van ami ’lájk-ot’ kapott és van ami léket…)

Az ellátási folyamtok jellemzően nem a rendkívüli helyzetre voltak tervezve. Mindemellett több szervezetnek volt már gyakorlata a markáns változások kezelésében. 2008-ból is sokat lehetett tanulni. Mit hasznosíthattunk múltbéli tapasztalatainkból? Maradhat minden a régiben? Visszarendeződünk kis korrekciókkal, vagy újra kell gondolnunk magunkat?

„2008. után alig fél évvel úgy gondoltuk, tarthatott volna még egy kicsit a válság, egész jól rendbe szedtük magunkat. Most egész más helyzetet találtunk. Anya cégünk – mivel nem volt képes az osztott figyelemre, a korábbi kontroll fenntartására,  - bizalmat szavazott leányvállalatainak. Így tudtunk gyorsak, hatékonyak lenni az alkalmazkodásban. Hogy megkapjuk-e ezt a bizalmat továbbra is, az véleményünk szerint az eredményességünk függvénye lesz. Nem mondok újat, ha azt mondom: nem a nagyság, nem is a gyorsaság, sokkal inkább az alkalmazkodóképesség lesz kiemelkedő versenyelőny.”

 

MERRE MENJÜNK TOVÁBB?

Erről fogunk együtt gondolkodni….