Merre tovább ipari ellátási lánc? 3. rész: A WC papír effektus

 

A WC papír stratégiai cikk lett. Ha régebben példát kellett volna hozni egy egyenletes felhasználású fogyasztási cikkre, akkor az egyik példám biztosan a WC papír lett volna. Kicsit utána olvastam a témának, és meglepett az az információ, hogy például a svédek majdnem háromszor annyit használnak, mint mi. A franciák viszont csak a felét. Ezt se tudtam eddig, tehát már szélesedett a látóköröm a cikk megírása kapcsán …

A dolog lényege a hiszti. Valaki kitalálta, hogy elfogy a WC papír. A fogyasztók elkezdték felvásárolni. De én ellenálltam. A végsőkig… Én egy okos logisztikus vagyok és tudom, hogy a vírus ellenére nem kell több WC papír. És a végén kinek nem jutott? Hát nekem… pedig kellett volna.

De van több rosszabb hírem is, mint a személyes WC papír hiányom.

Példa1. Egyik elektronikai bérgyártó beszerzőjével elemezzük a nyitott rendeléseket. Egyik beszállítónál kb. 30%-kal nagyobb volt a kiadott megrendelések darabszáma, mint a szükséges. Magyarázat: a beszállító kapacitáshiánnyal küzd és az igények nagysága szerint allokálja a meglévő mennyiséget. Így jön be kb. annyi, amennyi nekünk kell. És mi lesz, ha egyszer „véletlenül” annyit küld, amennyit kérsz? Szó szerinti válasz: „Az szívás lenne”.

Példa2. Egyik legrégebbi partnerünk vevője egy nagyhírű autógyár, amelynek termelése már három hete újraindult. Rendelése azonban még egy darab sem volt egy olyan részegységből, ami a gyártott típusok 90%-ba kell. Honnan van készlete? Mi lesz a rendeléseivel később, mert a forecast sem mutat szinte semmit. (A szlovák versenytársunknál is hasonló a helyzet, mert azért a logisztikai vezetők összetartanak… és van egy kis átjárás a témában. De ez maradjon köztünk.) Emiatt mi is csökkentettük a vásárlásunkat a beszállítóink felé és egyik beszállítónk jelezte is, hogy az 5 kemencéjéből kettőt leállított. Újraindításuk 12!!! hét. Hogy mi lesz ebből, senki nem tudja.

Aki már/még megélte a 2008-as válságot, az tudja, hogy a legizgalmasabb a válságot követő felfutás időszaka volt, kb a 2010-es év. Hirtelen duplájára nőttek az átfutási idők, emelkedtek az árak, nem lehetett fuvareszközt szerezni. Ha most is lesz egy határozottabb „felpattanás”, akkor izgalmas időszaknak nézünk elébe. A beszállító-vevő erőviszonyok gyors változásáról is lehetne izgalmas tanulmányt írni.

Évekig rengeteget dolgoztunk az ellátási láncok harmonizációján. Három és négy betűs bűvszavak keringtek a szakmai zsargonban. De a fogyasztói szokásokat nagyon nehéz megváltoztatni. A tudomány mellett ettől (is) művészet a logisztika és beszerzés… Hajrá!

Vissza